Mesés, múltat idéző történeteket hallottam a bibliai idők közösségének utódairól, a mai Nabluszra (vagy Szamáriára) néző hegyen élő szamaritánusokról Ciszjordániában, a Palesztin Fennhatóság területén. A szamaritánusok, a Krónikák II. Könyve (דִּבְרֵי־הַיָּמִים) szerinti Efráim és Manasse törzsének leszármazottai. Ez a babilóniai időkből megmaradt néhány száz fős közösség a mai napig gyakorol rítusokat, pl. az állatáldozatot, amelyeket a későbbi zsidóság már régen elhagyott. A legtöbb ma működő zsidó vallásos irányzat nem gyakorolja a Szentélyhez kötődő áldozást, amelyről a Bibliában és Jézus történeteiben is olvashatunk.
Képzeletemben a szamaritánusok maradéka ókori viseletben jelent meg.
Úgy képzeltem, otthon varrott tunikában, saruszíjasan járnak-kelnek, ósdi fejfedővel, amely átmenet a régi Perzsia és a török bazárok viselete között. Furcsa alakokat képzeltem el a résnyire nyitott ajtókon ki-be, előkészített húsadagokkal sietve a rokonsághoz, a vaskerítéssel körülvett vályogporták között.
Miután áthaladunk Nablusz belsejének kövezett sikátorain, családommal elérjük a hegyre vezető, omladozó kőlépcső és vaskorlát legaljához. Itt még Ciszjordánia csak palesztinok által lakott részén vagyunk, ahogy a Fauda-sorozat második évadában is látható. Egy gyerek szalad át az utcán, közben hegedülve. Egy autó parkol a félig beomlott pincebejárat előtt egy hosszúra nyúlt családi látogatás közben. Szinte minden mozdulatlan, szegényes, ugyanakkor mély és méltóságteljes. Semmi jele a zsidó vagy szamaritánus Pészáchnak, amit épp ezekben a napokban ünnepelnek országszerte.
Huszonhét évesen, akkor még feleségemmel könnyedén megmásszuk a Gerizim-hegyre felvezető kétszáz lépcsőfokot. Kétéves kisfiunk bottal köveket piszkál a korláton kívül. Nem sietünk. Máskor kezünkben visszük felfelé a kőlépcsőn.
Mielőtt elérjük a házakkal beépített fennsíkot, középkori jellegű házakat, terjeszkedő szabrasz-nővényeket, és az arab családi élet itt-ott kihallható zajait hagyjuk el.
Felérve, a várakozások teljes ellenkezőjét látjuk: a középosztály életmódjának megfelelő testtartásokat és arcokat, ami bárhol lehetne Dél-Európában.
Középmagas alakokat, nyugodtan újszerű Citroenjük vagy Hondájuk felé ballagva. Sokfelé hallunk modern hébert, ami főleg a az izraeli oktatás és foglalkoztatottság nyoma.
Mint oly sokszor, most is az alázat érzése tölt el: ne ítélj előre; áss mélyre, menj messzire, mászd meg a hegyet!