Az egykori nyugat-német Dschinghis Khan együttes nemzetközi repertoárját már-már fölülmúlja a kései Hadschi Halef Omar műsorszám 1980-ból. A zenekar a korábban világslágerré avanzsáló Dschinghis Khan dal sikerét és diszkós színvonalát próbálhatta megismételni egy évvel megalakulásuk után.
A többségében migránsokat(!) magába gyűjtő németországi csapat magjában évekig szerepelt a magyar Késmárky Marika (Edina Pop), Mándoki László valamint a formáció előtt peckes tánclépésekkel tündöklő Louis Hendrik Potgieter a Dél-Afrikai Köztársaságból.
A zenekar érdekessége még, hogy mindössze pár héttel a ‘79-es Eurovision táncdalfesztivál előtt jött létre, és mindössze ennyi idejük volt, hogy a dalt és a koreográfiát betanulják. Bár a számok jellegén és előadásmódján akkor is, most is több tucatnyi társaság röhög egy adott pillanatban, el kell ismerni, a megalakulás körüli fejlemények sok szempontból jól mutatják a bevándorló közösségek tehetségét, rugalmasságát, bizonyítási vágyát.
A 70-es évek europop stílusára érdemes rászánni néhány megjegyzést. Az angol nyelvterületen, és különösen Amerikában szinte teljesen ismeretlen, máshol azonban világhírűvé váló ABBA volt az az etalon, amely megtestesítette az eredeti műfajt. Ismérvei az érthető angolsággal énekelt dalok (ugyan érezhető akcentussal); a több hangsávon megjelenő, visszhangosított ének és vokál (Wall of Sound); valamint az együttes “családi jellege”, amely a nők, a gyerekek és általában a fogyasztók felé szerethetővé tette őket. A zenekart tényleges házaspárok alkották. Általában érzünk valami kreált vagy valóságos összetartozást (a Dschinghis Khan törzsgárdájában is ott látjuk Henriette Strobel és Wolfgang Heichel akkori házastársakat). Az ABBA-ra kevésbé, a legtöbb hasonló “világsztárra” viszont teljesen áll, hogy dalaik az európai történelem figuráit vagy eseményeit szajkózzák (Waterloo, Robinson Crusoe, James Bond, Rasputyin, Ivanhoe és sorolhatnánk). Ez utóbbi haszna, hogy az akkori Európai Unió lakossága egyként rezonált az üres refrénekkel. A kontinens rádiói sugárban áraszthatták el az angolnyelvű zenére éhes görög, német és spanyol népességet, csakúgy mint a fényűző nyugat morzsáit kiéhezve csipegető akkori keleti blokk fiataljait.
Az europop nemzetközi profiljának másik haszna volt, hogy könnyen exportálható az angol szövegeknek és a “nyugatnak” szintén lelkesen tapsoló, kapitalista Japánba és Dél-Koreába.
Itt nehéz nem megemlíteni a magyar Ádám és Éva duót, a hanglemezgyár által főleg keletre és a KGST-be promótált Neoton Familiát (Newton Family-t), akik igyekeztek a Boney-M, a Saragoza Band, az ABBA és a Dschinghis Khan minden mesterfogását magukévá tenni: csoportos vokálként kevert kompakt énekhangzás, jelmezes koreográfia, angol szövegek valamint dalaik témája: Don Quijote, Santa Maria, Sandokan, Monte Carlo.
A Dschinghis Khan együttes utóélete is megérdemel néhány szót.
Leslie Mandoki produceri és zenei karrierjét kevésbé kell bemutatni. A nyugati jazz-rock és progresszív zene legnagyobb figuráival turnézza végig a régiót (Ian Anderson, Al Di Meola, Jack Bruce, Mike Stern, stb.) 1992 óta. Késmárky Marika (az Express együttesből nyugatra szerződtetve) az NSZK-ban Edina Popként került be a német otthonok légterébe. Miután férje, Günther Stoll, a népszerű Derrick-sorozat egyik nyomozója 1977-ben elhunyt, Edina Pop több német slágerrel egészítette ki a nyugat-német háztartások meghitt ünnepnapjait és televízióadásait (Carneval Brasil, Ich will keine Schokolade). A színészként is ismert frontember, Louis Hendrik Potgieter az AIDS-betegség szövődményeiben 1994-ben sajnos elhunyt. 2000 után a Dschinghis Khan részben eredeti tagokkal bűvölte el az oroszországi foci-vb közönségét, újabban pedig (The Legacy of Dschinghis Khan) Dzsingisz Kán Hagyatékaként működik más, fiatal tagokkal. Műsorukon most is a 70-es, 80-as évek kikezdhetetlen életművének dalait és koreográfiáit szerepeltetik.
Klip:
Fotó: https://www.berliner-zeitung.de/wm-song-dschinghis-khan-kehrt-zurueck-li.413906